A Péter-apokalipszis, az egyik legkorábbi keresztény apokrif, a korai kereszténységség egyik legérdekesebb és legproblematikusabb irata. A Kr. u. 2. század első felében keletkezett, létrejöttének helye vitatott. Krisztusnak a feltámadás után adott kinyilatkoztatása keretében mondja el a feltámadást, az utolsó ítélet lefolyását és a bűnösökre váró büntetéseket (a jók sorsával csak egész röviden foglalkozik). Így a bűnösökre váró válogatott és természetesen örökké tartó kínzások részletes leírásával a pokol kínjait nagy gyönyörűséggel ecsetelő keresztény hagyomány első számunkra ismert képviselője (vitatott, hogy ez a hagyomány egyenest a Péter-apokalipszisre megy-e vissza, vagy inkább közös, számunkra már nem ismert forrásokkal van-e dolgunk).
Bár görög töredékek már a 19. század végén előkerültek belőle, a teljes szöveg (vagy legalábbis az, amit teljesnek tartanak) csak 1910-ben vált ismertté ge`ez (klasszikus etióp) változatban. Ez utóbbi azonban nem önálló műként maradt fenn, hanem a ,,Krisztus második eljövetele és a holtak feltámadása" című pszeudo-klementinába ágyazva. Később még két rövidebb görög fragmentumot is azonosítottak. A megtalálás óta eltelt 100-120 évben neves tudósok nagyon jelentős munkát végeztek annak érdekében, hogy tisztázzák a mű keletkezésének körülményeit, eredetét, forrásait, és értelmezzék egészében és részleteiben is. Bár munkájukkal komoly eredményeket értek el, a Péter-apokalipszis kutatástörténete szép példa arra, hogy a nagy tudósok olykor nagyon kevéssé megalapozott állításait milyen kritikátlanul veszik át és ismételgetik a később generációk, és mennyire megvannak a kutatásban is az éppen aktuális divatok.
Magyarországon a Péter-apokalipszis eddig, fontossága ellenére, alig kapott valami figyelmet.
E kötet példát mutathat abban, hogyan lehet valamilyen alapvetően fontos kérdéskörben új tudományos eredményeket élvezetes stílussal közkinccsé tenni
Pesthy Monika munkája nemcsak egy számunkra eddig ismeretlen korakeresztény apokrífát tesz közzé a Biblia nyelvét idéző veretesen szép magyarsággal, hanem kommentárjai és mélyreható tanulmánya segítségével újszerűen és rendkívül eredeti megközelítéssel elemzi a kereszténység egyik, legkevésbé rokonszenves elképzelését a Feltámadás utáni büntetések mélyen embertelen voltáról, amelynek a jézusi tanításokhoz nem sok köze van.