PÉCHI SIMON (1565/70-1640), Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egykori kancellárja, a szombatosság - a reformációnak a zsidósághoz közeledő antitrinitárius irányzata - központi alakja, irodalmi tevékenységének köszönhetően a 17. századi magyar irodalomtörténetnek is egyik meghatározó személyisége. Szépirodalmi értékkel bíró, főként a székely nyelvjárásra emlékeztető nyelvezetű munkáinak egy része máig kéziratban hever. Konstantinápolyban, szefárdi zsidók körében tanult meg héberül. A rabbinikus irodalom több művének magyarra fordításával lehetővé tette, hogy a székelység lakta vidékeken laikusok is megismerkedjenek a rabbinikus zsidóság tanításaival. A jelen kötet Péchi 1634-ből származó, kéziratban maradt, töredékes - Mózes I. és II. könyvének nagyobb részét felölelő - Biblia-fordítását adja közre, a fordítás hebraisztikai és magyar (erdélyi) nyelvtörténeti jelentőségét tárgyaló tanulmányok kíséretében.