Pier Paolo Pasolini (1922–1975) élete és munkássága szinte reneszánsz teljességet tükröz: a művészi és szellemi tevékenység megannyi ágában – az irodalom, a képzőművészet, a film, a filmelmélet és filmszemiotika, a filozófiai igényű nyelvészet és társadalomelemzés terén – merészen újító és maradandó műveket hozott létre, és eredeti gondolatokat vetett fel. A háború utáni olasz irodalom- és filmtörténet meghatározó alakjaként a korszak legjelentősebb költőivel, íróival barátságban, de legalábbis termékeny szellemi kapcsolatban volt. Szinte áttekinthetetlenül szerteágazó, gazdag életművet hagyott hátra. Ezt a hagyatékot tárja elénk kötetében a szerző.

Naldini az elbeszélésbe foglalt tényanyagot „magától beszélteti”. A szövegben rendkívüli bőségben szerepelnek a legkülönfélébb forrásokból, újságcikkekből, interjúkból, bírósági jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből, Pasolini naplófüzeteiből, leveleiből és az őhozzá intézett levelekből származó idézetek.

Domenico Naldini 1929-ben a friuli Casarsa della Deliziában született, ahol gyermekkorának nagy részét unokabátyja, a nála hét évvel idősebb Pier Paolo Pasolini közelségében töltötte. Édesanyja Susanna Colussinak, Pasolini édesanyjának a testvére volt.

Írt dialektális verseket, regényeket, szerkesztett újságot, rendezett filmet, és valamilyen formában Pasolini minden filmjének a munkálataiban részt vett, életműve javát azonban irodalomtörténész-biográfusként hozta létre. A hovatovább könyvtárnyi Pasolini-irodalomban minden bizonnyal ő a legautentikusabb forrás: 1980-ban Andrea Zanzottóval megjelentette Pasolini kiadatlan verseit és prózai töredékeit (Poesie e pagine ritrovate di Pasolini [Pasolini hátrahagyott költeményei és írásai]), s egy életrajzi visszaemlékezést is közzétett Pasolini fiatalságáról (Nei campi del Friuli – la giovinezza di Pasolini [Friuli mezőin – a fiatal Pasolini], 1984). A Pasolini, una vita című életrajz, melynek magyar fordítását most vehetjük kézbe, 1989-ben jelent meg. 2000-ben Mio cugino Pasolini (Unokatestvérem, Pasolini) című könyvében, majd a Come non ci si difende dai ricordi (Nem védekezhetünk az emlékek ellen) című 2005-ös kötetében, legutóbb pedig a Guanda kiadónál 2009-ben megjelent Breve vita di Pasolini (Pasolini élete röviden) című írásában emlékezik meg a tragikus sorsú művészről.

Pasolini verseit fordította Barna Imre. Az utószót írta Kelemen János. Filmszakmai tanácsadó Zalán Vince.