Caius Plinius Caecilius Secundus Panegyricusa először jelenik meg könyv formájában magyar nyelven. A szerző irodalmi leveleinek köszönhetően az olvasóközönség előtt ifjabb Pliniusként ismert. A levelek gyűjteményének már több kiadása is olvasható magyar nyelven, a Traianus császár dicsőítésére elmondott beszéd azonban mostanáig mellőzött maradt. A jelen munka műfaját tekintve is érdekes és kevéssé ismert, a műfaj eredete a görög enkómionra (dicsőítő beszéd) vezethető vissza. A beszéd Kr. u. 100-ban hangzott el a szenátus előtt, köszönetnyilvánításként a consuli hivatal elnyerése okán. Plinius a beszédet később közreadta, fennmaradását annak köszönheti, hogy belekerült a Galliában összeállított 12 latin panegyricust tartalmazó gyűjteménybe. Jelen kiadvánnyal teljessé válik a magyar nyelvű Plinius-életmű, másrészt fontos forrással gazdagodik az Antoninus-dinasztia kora.