Őszentsége, a dalai láma, Tibet 1959 óta száműzetésben élő vallási és spirituális vezetője, a Nobel-békedíj kitüntetettje nem kevesebbre vállalkozott ebben a könyvben, mint hogy megmutassa: léteznek olyan egyetemes erkölcsi elvek, amelyek betartásával nemcsak önmagunk, hanem mások javát is szolgáljuk, s mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy belső békéjét megteremtve elérje a tartós boldogságot és elkerülje a szenvedést.

A tudományos és műszaki haladás, az anyagi javak bősége - mondja - csak mennyiségi javulást hoz, ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy elhanyagoljuk "belső dimenziónkat". Olyan emberek között is terjed a szorongás, a stressz, a zavarodottság, a bizonytalanság és a depresszió, akiknek elemi szükségletei fedezve vannak. Problémáink tehát, legyenek bár külsők - mint a háború, a bűnözés, az erőszak - vagy belsők - mint az érzelmi és pszichológiai szenvedés -, nem oldhatók meg addig, amíg oda nem figyelünk erre a dimenziónkra. A dalai láma erkölcsi-spirituális forradalmat szorgalmaz. Talán sokakat meglepve kijelenti, hogy ennek alapja nem szükségképpen a vallás: nem az a lényeg, hogy valaki hívő-e vagy sem - sokkal fontosabb, hogy jó ember legyen. Ehhez pedig az szükséges, hogy szabaduljunk meg szokásos énközpontúságunktól, és törekedjünk arra, hogy cselekedeteinket a mások iránti törődés motiválja.

Miközben világos okfejtéssel, egyszerű, szemléletes példák segítségével végigvezeti olvasóit a "függő keletkezés" gondolatától az egymásrautaltságon keresztül az együttérzés képességéig és gyakorlatáig, szavaiból egy olyan ember bölcsessége sugárzik, aki minden átélt megpróbáltatása ellenére megteremtette lelki békéjét, s legfőbb céljának mások szolgálatát tartja.