A szerző a múlt század első harmadában akkor lép színre, amikor a korábbi klasszika-filológia elnevezést felváltja az antik kultúrák teljes egészének megértésére hivatott szaktudomány, az ókortudomány. Nem elégíti ki sem az antik szövegek puszta rekonstrukciója, sem a távlatok nélküli anyaggyűjtés. Kerényi a görög és római kultúrában a leglényegesebb vonást keresi, a görög-római vallás sajátos emberi tartalmát, mert meggyőződése, hogy a klasszika-filológának, mint ókortudománynak - az antik emberi lét tudományának - be kell lépnie az egzisztenciális tudományok körébe. Ahogyan ő fogalmaz: - "tudatára kell ébrednie annak, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek az emberi létezés lényegével függnek össze és az ennek megfelelő gondot és elmélyedést kell fordítania rájuk!"