Az Ördögcérna egy karneváli nyomozás története. Fehér Béla márciusban megjelenő új könyvében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.

„Mert az idő nem úgy megyen, hogy a múltból halad toronyiránt egyenesen, hanem csigásan kanyarog, tekereg, vagyis úgy fonódik előre, hogy vissza-visszatér, belekapdos abba, ami már eltelt, de abba is, ami majd eztán jön” – hangzik el a regény egyik fejezetében, Putto elbeszélésében. Ugyanilyen csigavonalban fonódik az idő a fergeteges regényben.

A helyszín egy vastavai vendégfogadó, a Sárga Pipacs. Ennek a környékén forgatják a Zöldvendéglő című filmet. A stáb tagjai egyszerre próbálnak haladni a munkájukkal és eligazodni kusza magánéletükben. Ugyanez a fogadó nemzedékekkel korábban a Nyugat íróinak biztosított kikapcsolódást, Kosztolányi, Ady, Móricz vagy épp Babits kúrálta itt magát. A fogadó falát akkor is és azóta is egy családi ereklye, Alfons Mucha szecessziós plakátja díszítette, amely egészen megbabonázta Lompost, a film rendezőjét: a fogadós nagyapja, II. Rideg kapta személyesen Hatvany bárótól.

Mi az, ami a plakáton kívül összeköti a múltat és a jelent? Sikerrel járhat-e Berettyó Gyula, az őrült helytörténész megszállott kutatása, aki szerint a Sárga Pipacs voltaképpen átjáró a levegőn túli világba, amelyen keresztül az ördögök bármikor megkísérthetnek minket? És ki az a Putto, akinek elbeszélésében csigavonalban fonódik az idő?

Az Ördögcérnában különböző világok és nyelvek pompáznak karneváli tarkaságban.