Önmaga tükrében idegenként
Önmaga tükrében idegenként
Julia Kristeva az együttélés formáinak és az azokat jellemző korlátoknak a felismerésére, újragondolására invitálja az olvasót. A szerző az európai civilizációban mindig is jelenlévő idegen sorsát rekonstruálja a történelem, az irodalom és a filozófia talapzatán állva: hogyan érkezhetett el az európai ember az antikvitás barbárjától a Szent Pál hirdette kozmopolita eszmékig? Rabelais, Morus Tamás és Erasmus miként festették meg a távoli országok lakóinak életét és különös szokásaikat? Hogyan lehetséges, hogy a nagy Forradalom, amely eleinte minden harcost szívesen látott, később terrorral sújtotta a „betolakodókat”? Hogyan torzulhatott el a romantika nemzetfelfogása és válhatott a totalitarizmus alapjává? A távolról érkező idegen, Freud „kísérteties” fantomja egy egészen új etikát mutat fel az új évezred emberének: nem a hasonulás és beolvasztás folyamatain belül kell ezentúl ráismernünk. Tiszteletet kell mutatnunk a másként létező élni akarásával szemben – tiszteletet, amit az emberi jogok és kötelességek végső következményének kell tekintenünk.
Kristeva egy egységes európai kultúra mellett szólal fel, elismeri sokszínűségét mint annak legfőbb esztétikai ismérvét, és így írja meg minden idegen (bevándorló, más anyanyelvű és általában véve minden individuum) egységes történetét.
Julia Kristeva (1941) pszichoanalitikus, filozófus, nyelvész, szemiológus és író. Tudományos munkásságát a sokszínűség jellemzi: szemiológiai és irodalomtörténeti kutatásain túlmenően több kötetet is szentelt a pszichoanalízis kardinális kérdéseinek megválaszolására, a feminizmus alaptételeinek kidolgozására, további kifejtésére. Jelenleg az Université Paris 7-Denis-Diderot doktori iskolájának vezetője, illetve több európai és tengerentúli egyetemen is tart előadásokat.
Fordító: Kun János Róbert
Kategória: Filozófia, Filozófia / 20.-21. század, Irodalomtudomány, Pszichológia, pszichoterápia, Társadalomtudomány / Gender Studies