Az öngyilkosság a legszemélyesebb emberi döntés eredménye, ugyanakkor bio-pszicho-kulturális történés is.
Camus megfogalmazásában a filozófia egyetlen komoly kérdése. Létezése egyidős az emberiség történetével, az európai kultúrkörben az öngyilkosság gondolata tudatosan vagy tudattalanul mindenkiben élő archetipikus sajátosság.
Jelentései tükröződnek az adott kultúra alkotásaiban. A könyv a szerző két évtizedes klinikai és kutatómunkájából származó írásokat tartalmaz, az etikai, mentalitástörténeti, irodalmi és zenei kérdésfeltevésig; szövegek – búcsúlevelek, internetes levelezőcsoportok – elemzéséig; a tömegkommunikáció mint sajátos kulturális lenyomat vizsgálatáig.
Az öngyilkosság mint egyszerre individuális és kulturális jelenség leírásában spektrumot rajzol fel, az élet-halál diskurzus vonatkozásában elemezve a kultúra üzeneteit.
„Önpusztításban” Európában még mindig, az utóbbi évek csökkenése ellenére, az „élbolyban” vagyunk.
A kötetet indító, etikai dimenziót személyessé is tévő bevezető írás mellett a zárófejezet ad keretet a könyvnek, az internetes kommunikáció, a kitáguló világ és az önpusztítás sajátos összefüggéseiről.