Az Ókút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor könyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a közelébe sem volt szabad mennie.
Szabó Magda felnőttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szereplőit, legfőképpen szüleit. „Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismerős és csupa rejtély, hétköznapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényhősként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gyötörte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért.
Az Ókút az életről szól: állatokról és képekről, hitről és művészetről, háborúról és hazáról, szerelemről és halálról. A megejtő bájjal és humorral átszőtt történetekből egy titokzatos és csodálatos múlt sokszínű, eleven képe áll össze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és művészetének megértéséhez.