A jelen kiadás bővült az előző másfél évtized kutatási eredményeivel és az azóta eldőlt vitatott kérdésekkel.
Figyelembe veszi az előző kiadások óta magyarra fordított ókeresztény irodalommal foglalkozó monográfiakat ill. az egyházatyák műveiből készült újabb fordításokat; az ókeresztény irodalomról alkotott összkép változására utóbbi időben jelentősen ható exegézistörténetek eredményeit.
Behatóbban foglalkozik a homiletikus anyaggal, mely "nyit" a liturgiatörténet felé; több figyelmet szentel a liturgikus forrásoknak és szöveggyűjteményeknek, valamint a keresztény költészet jóval nagyobb teret kap.