A női irodalom fogalmának használata egyre nagyobb és pozitívabb elfogadottsággal bír a mai irodalomtudományban mind a kortárs, mind a közelmúlt, mind pedig a modernség szövegeinek vizsgálatakor, ezért — érthetően — már nemcsak történetileg válik kérdéssé a körülötte kialakult diskurzus. Úgy véljük, hogy ezt a folyamatot elősegítette a kortárs művészeti piac ilyen jellegű tematikai feldúsulása. Manapság a legreprezentatívabb kiadók versengenek a 20. század eleji írónők (női szerzők) szövegeinek (újra)kiadásáért, gondoljunk itt Kaffka Margit, Tormay Cécile, Földes Jolán, Kovács Júlia vagy Erdős Renée mellett például Kosztolányiné Harmos Ilona, Tóth Wanda és Vay Sarolta/ Sándor műveire is. A Czóbel Minkától Török Sophie-ig terjedő időszak az írónők intenzív fellépésének kora volt, amikor már nem lehetett teljes mértékben figyelmen kívül hagyni őket, de még csak eléggé korlátozott keretek között jelentkezhettek. Rendkívül érdekes irodalomtörténeti szakaszról van szó: ekkor a modernség neme — Rita Felskit idézve — még mindig (a) nem-női volt ugyan, ám visszatekintve mégis nyilvánvaló, a női írástudók ekkor váltak először képessé arra, hogy jelenlétüket erőteljesebben kifejező módon nyilvánuljanak meg, vagyis a nőmozgalmakhoz és a női szerveződésekhez kapcsolódva, illetve legalábbis valamiképp viszonyulva.

A kötet szerzői: Balázs Imre József, Bánki Éva, Bokányi Péter, Borgos Anna, Bovier Hajnalka, Cserhalmi Zsuzsanna, Eisemann György, Erdei Nóra, Erős Kinga, Földes Györgyi, Földvári József, Horváth Györgyi, Horváth Zsuzsa, L`Homme Ilona, Kádár Judit, Kollarits Krisztina, Jablonczay Tímea, Mallász Rita, Mekis D. János, Menyhért Anna, Papp Zoltán János, Pécsi Emőke, Rákai Orsolya, Simon Izabella, Sütő Csaba András, Szilágyi Judit, Szilágyi Zsófia, Szitár Katalin, Vallasek Júlia, Varga Virág, Zsadányi Edit, Zsák Judit, Zsávolya Zoltán