Einstein, a modern világkép nagy gondolkodója szerint Isten nem kockajátékos, a világot szükségszerűség, Isten előre maghatározott rendje uralja. Hasonlót állított Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás is, de a másfél évszázaddal Tamás után fellépő Nicolaus Cusanus (1401-1461) szerint, Istent inkább a kocka- vagy labdajáték metaforájával érthetjük meg. Cusanus annak a felszabadult kognitív beállítódásnak a gondolkodója, amely Istenről a kockajátékos metaforájával próbál meg beszélni, és amely a Nyugat felfedező gondolkodását lehetővé tette és működteti. Ez a szabadság, és a belőle eredő moralitás attitűdje, ami Isten képmásává tehet bennünket, Cusanus hasonlatával olyan pénzérmékké, melyre Isten képmása van nyomtatva. Cusanus számára a végtelen gazdagságú és szabadságú világ tele van ellentéttel és ellentmondással, ám Istenben és az emberi észben minden egységbe kerül. Cusanus a bajor herceggel, Ioannesszel beszélget a labdajáték, a dobás és a vetés rejtelmeiről. A labdajáték vagy a borsóvetés mintája szerint vetődünk a világba, és nem csak nincs előre, egyenes vonalúan meghatározva sorsunk, de eleve szabadok vagyunk a jövőre, világunk megalkotására, Isten azzal teremt bennünket, hogy lehetővé tesz minket, lehetővé teszi, hogy megteremtsük magunkat – ugyanolyan szinte végtelen sok módon, amilyen sokan, amilyen sok módon vagyunk. Nicolaus Cusanus véletlenül került saját korába, pontosabban, ahova született már nem az ő ideje volt, ami pedig következett annak eljövetelében és megalkotásában jelentős része lett: nem tartozik igazán a középkorhoz, mert már nem skolasztikus-középkoriasan gondolkodik, de történetileg még nem az újkor gondolkodója, hiszen amikor ő él, az újkor még ténylegesen nem létezik. Cusanus maga teremti meg saját egyéni korát, amely aztán mindannyiunk kora lesz, az újkort. Nem egyedüli teremtője ennek a kornak, de egyik elindítója, és nagyhatású első teoretikusa