Ez a kötet Csögyam Trungpa életének utolsó tíz évében tartott beszédeire építve avatja be az olvasót a Sambhala-hagyomány rejtelmeibe.
Trungpa megingathatatlanul hitt az emberi jóságban. Sodró lendülettel átadott tanításának középpontjában az áll, hogy egytől egyik kivételesek és erősek vagyunk, képesek arra, hogy segítsünk magunkon és másokon, és leküzdjük rohanó világunk súlyos problémáit: az elidegenedést, a félelmeket, a depressziót, az önbecsülés bénító hiányát. Szinte minden mondatával arra biztat, hogy öleljük át az életet, és valósítsuk meg létünknek azt a mély és tartalmas dimenzióját, amelyet a Nagy Keleti Nap jelképez. Rá kell lelnünk az ősi, minden mástól független pontra, az alapvető jóság szikrájára, amely bármelyik pillanatban, bármilyen élethelyzetben hozzáférhető. Egyesíti az eget és a földet, erőt, bátorságot és bölcsességet ad, és felébreszti bennünk a sambhalai harcos szellemiségét.