Erich Neumann (1905–1960) személyében Carl Gustav Jung egyik legkiválóbb tanítványát és szellemi követőjét tiszteli a jungiánus világ. A Nagy Anya című műben, amely életművének egyik fő állomása, az emberi psziché egyik legnagyobb erejű és jelentőségű archetípusának elemzését végzi el párját ritkító alapossággal. Egy koherens elmélet keretei között gazdag illusztrációs anyaggal vezeti végig a Magna Mater archetípusának történetiségét a különböző népek mitológiáin, művészetén, rítusain át egészen a mai ember rajzainak és álmainak anyagáig, az őskőkortól napjainkig. Mesteri módon tárja fel az összefüggéseket és mutatja meg, hogy a különféle korok emberének pszichéjében lezajló folyamatokban hogyan érhető tetten ennek az időtlen archetípusnak a sorsformáló ereje, amely éppúgy vezethet a tudattalanba hullás felé, mint a teljes spirituális kiteljesedéshez. Neumann munkásságának jelentőségéről maga a mester, Jung is elismerő szavakkal szólt, hangsúlyozván, hogy elméletével jelentősen hozzájárult az analitikus pszichológia további szellemi kiteljesedéséhez.