Agualusa bátor és nagyvonalú író. Kitalálja a világirodalom egyik legkülönösebb elbeszélőjét, de nem éri be ennyivel, nem ez érdekli. Felvillantja háttérként az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb téridejét, a közelmúlt Ango láját, de nem játszik rá a szörnyűségekre. Megmutatja, milyen húsba vágóan éles képeket tud rajzolni, az alapszituációt végig áthatja az irónia, hőseit mégis meghagyja romantikus szépelgőknek. Három mondat alatt felvázol egy életet, kibont egy drámát, mégis akar és mer lassú lenni. Felvállalja a veszélyesen elkoptatott témát, az emlékezés természetéről gondolkodtat,de nem farag könyvéből esszét. Hiába a többfenekű szerkezet, a könyv megmarad fordulatos és élvezetes regénynek – valami furcsa, megmagyarázhatatlan utóízt hagyva maga után.