Theodor W. Adorno 1963 őszén töltötte be hatvanadik életévét, s ez alkalomból zenei esszé- és tanulmányírói munkássága keresztmetszetét bemutató kötet összeállításába fogott. Így keletkezett a Moments musicaux, Adorno sok tekintetben reprezentatívnak tekinthető, zenei tárgyú esszégyűjteménye. A kötetbe felvett írások egy részének újraközlését a szerző hatástörténeti jelentőségük miatt látta indokoltnak, de olyan szövegek is helyet kaptak itt, amelyeket Adorno az életművében később meghatározónak bizonyuló gondolati motívumkincs első, „átütő erejű” megfogalmazásainak tekintett.A kötet írásai között találjuk többek között a méltán híres esszéket Beethoven kései stílusáról vagy „semlegesített”fő művéről, a Missa Solemnisről, az irodalmi szépségű szöveget Schubertről, a híres jazz-tanulmányt, és persze olyan, Adorno számára kedves és fontos szerzőkről szóló írásokat is, mint Winfried Zillig, Kurt Weill, Arnold Schönberg vagy Ernst Křenek. Az egyes művekhez vagy életművekhez közelebb álló elemzéseket a zene hermeneutikájáról és előadói kultúrája megváltozásáról szóló elemzések egészítik ki.Az itt olvasható írások némelyike korábban már megjelent magyarul, de ezek több, eltérő koncepciót követő fordító munkájaként láttak napvilágot. A Moments musicaux most teljes egészében, egységes nyelven szólal meg, Weiss János értő és informatív utószavával.