A jezsuita Kína-misszionárius, Matteo Ricci (1552–1610) olyan örökséget hagyott maga után, amelynek jelentőségét csak ma kezdjük sejteni.

Az életmű hétköznapi kérdéseket vet fel. Hogyan kell viselkednünk azokkal szemben, akik nem osztják a mi kultúránkat, vallásunkat,
legszemélyesebb meggyőződéseinket? Vajon elfogadhatjuk őket „másságukkal”, sajátos gondolkodásmódjukkal, hitükkel együtt,vagy helyesebb volna megpróbálni „jobb belátásra bírni”, megváltoztatni, alkalmasint „megtéríteni” őket? A kérdés persze nagyobb összefüggésben is felvethető: globalizálódó és mindinkább multikulturálissá, többpólusúvá váló világunkban ugyan milyen jövőjük van a világvallásoknak? Sikerülhet-e úgy együtt élnünk, hogy – miközben tanulunk egymás értékeiből – megtanuljuk tiszteletben tartani meggyőződéseik különbözőségét is? Ám nem elárulása ez annak az Igazságnak, amit vallásunkban felismertünk? S mi a helyzet politikai és gazdasági konfliktusok esetén, melyeket az emelkedő ázsiai óriás, Kína törekvései elővételeznek? Végül is melyek
azok az etikai elvek, amelyek nem képezhetik alku tárgyát, mivel a békés egymás mellett élés alapjai? Képesek leszünk szót érteni egymással – különböző vallások követői – erkölcsi alapon? Ilyen és hasonló kérdések megválaszolásához remélünk hozzájárulni ezzel a kötettel.


A közreadott tanulmányok a Misszió, Globalizáció, Etika – Matteo Ricci szellemi öröksége címmel 2010. május 17-18-án a Faludi Ferenc Akadémia, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Fakultása közös rendezésében lezajlott nemzetközi konferencia anyagát tartalmazzák szerkesztett formában. A szövegek sokféle tudományterületet ölelnek
fel; a szerzők a teológia és az erkölcstan, a történettudomány és a közgazdaságtan, a szociológia és a sinológia neves hazai és
külföldi szakemberei.