Jon azzal szembesül, hogy a felesége kiszeret belőle. A legfájdalmasabb utat választja: elfogadja a folyamat visszafordíthatatlanságát, és megpróbálja a másik szemszögéből megérteni a helyzetet. Ehhez át kell gondolnia az egész közös történetüket, és ami még fontosabb, a kapcsolat kudarca miatt mindent meg kell kérdőjeleznie, a mondataikat, a tetteiket, az általuk eljátszott női és férfi szerepeket. A szexuális együttlétek és a meghitt beszélgetések zavarba ejtően pontos rögzítésével kényszeríti magát, hogy megtalálja az alapvető hibát. De lehetséges-e igazán megismerni a másik embert? Bárhogy is érez irántunk, nem csak a saját érzéseinket vetítjük-e ki rá, és a saját szeretetünk mértékében érezzük-e szeretettnek magunkat? Lehet-e egyáltalán hinni az érzelmeknek, vagy csupán a test vágyai alakítják őket?

A mániákusságig precíz próza a sikertelenségre ítélt szerelem ismerős történetét tárja elénk, ám a végtelenségig ismételt kliséknek olyan kíméletlenséggel megy neki, hogy vagy megsemmisülnek, vagy új formában, új tanulságokkal születnek újjá.