Arisztotelész alapvetõ mûve, a Metafizika ez alkalommal Halasy-Nagy József fordításában, a fordító igen alapos bevezetõ tanulmányával és gondos kísérõ apparátusával együtt jelent meg. (Legutóbbi kiadása Ferge Gábor fordításában tette lehetõvé a klasszikus mû megismerését.) A filológiai elemzések szerint a Metafizika tulajdonképpen nem egységes mû: inkább elõadások gyûjteményének, illetõleg elõadásvázlatoknak tartják. Ennek ellenére az európai gondolkodás egyik legfontosabb hivatkozási alapja, különösen azért, mert Aquinói Szent Tamástól kezdve a bölcselõk és teológusok az arisztotelészi metafizikai megállapításokat fejtették tovább. A görög bölcs ebben a tudás célját, a valóság, illetõleg a `szubsztancia` meghatározását nyújtja, a forma, az anyag, a fejlõdés kardinális fogalmainak kifejtésével együtt. Az már filozófiatörténeti vitakérdés, vajon Arisztotelész, aki Platón tanítványaként kezdte építeni életmûvét, megmerevítette-e vagy dinamikusan fejlesztette-e a lételméleti bölcseletet. Halasy-Nagy igen világos, magyarul is jól érthetõ átültetést készített, amelyben a fogalomhasználat egységességét, a magyar terminológia `sztenderdizálását` is célul tûzte ki. A szövegközlést függelékül kiegészítõ jegyzetek, a görög ábécé rendjét követõ Aristotelési Mûszótár ugyancsak ezt a célt támasztják alá, sõt egy rövid kalauzszerû bibliográfiát is ad a fordító-kommentátor a mû alapkiadásainak, magyarázatainak legfontosabb könyvészeti adatairól (természetesen az eredeti kiadás határidejéig bezárólag).