A szerző Oxfordban és Cambridge-ben végzett történész, aki Thatcher-kormány idején 3 és fél évet Nagy-Britannia nagyköveteként Budapesten töltött. Annyira megszerette az országot, népét és kultúráját, hogy megtanulta a magyar nyelvet, és 7 év kutatómunkájának eredményeként megírta Magyarország történetét, melyben nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutasson egy nemzetet, történelmével, kultúrájával, történelmet formáló személyiségeivel, azzal a sajátos karakterével, amely a leggyászosabb időkön is átsegítette zivataros történelme során. A szerző "belülről" lát minket, magyarokat, erényeinkkel, hibáinkkal együtt, véleménye gyakran meglepően helytálló, gondolkodásra ösztönző. Hiszen mindig érdekes, tanulságos lehet egy kívülálló barát jobbító kritikája.
A könyv eredeti, angol kiadása (The Will to Survive címmel) az 1956-os forradalom 50. évfordulójára jelent meg, és azóta már két kiadásban el is fogyott.
Természetes, hogy a nemzetek történelmét általában saját fiaik írják meg. Vannak azonban olyan példák is, amikor egy idegen rokonszenvező, érdeklődő tekintete olyan tisztánlátással hatol be események, bonyolult hajlamok és érzelmek vadonába, hogy többet sikerül elérnie, mint steril tárgyilagosságot. Ilyenkor a távlat érdekes módon színezni képes az események megszokott értékelését is.
Ez érvényes Sir Bryan Cartledge Megmaradni A magyar történelem egy angol szemével című könyvére is, amely már címében elárulja a szerző legfontosabb felismerését: a magyar nemzet karakterének egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden katasztrófa ellenére újra és újra sikerül megmaradnia, majd felemelkednie.
Megállapításai olyannyira eredetiek és helytállóak, hogy talán nem túlzás azt állítani: a külföldiek által írt összes magyar történelemkönyv közül valószínűleg Cartledge műve eddig a legkiválóbb.