„Hebraikus vagy klasszika-filológiai köntösben előadott, nagy írásművészettel megfogalmazott esszéi Isten-dicséretek. Egy hasonlíthatatlan szubsztanciájú tűz szépen megmunkált foglalatai. E szenvedés jelenlétét imaszerűnek látom, az egészet meg újra nagyon zsidó módon elmondott fohásznak, könyörgésnek észlelem: nem az esszé szövege az ima, nem is annak a hangulata, vagy választott tárgya, hanem az, amit le nem ír és ki nem mond, de azért mindannyiszor körbeír.”

(Kornis Mihály)