Egy csapásra észleled szenvedéseim eredetét, amelyeket ez a nyelv minden ízükben áthat, szenvedélyeim, vágyaim, imáim helyét, reménységeim elhivatottságát. De tévedek, tévedek, amikor áthatásról és helyrõl beszélek. Mert egyedül csak a francia peremén, nem benne és nem is rajta kívül, fellelhetetlen oldalvonalán kérdezem magamtól öröktõl fogva és maradandóan, lehet-e szeretni, élvezni, kérni, megdögleni a fájdalomtól vagy egyszerûen megdögleni egy másik nyelven, vagy anélkül, hogy valakinek is beszélnék róla, anélkül, hogy beszélnénk egyáltalán." (Jacques Derrida)