Közös felelősségünk, hogy idáig jutottunk. A rendszerváltás óta az értelmiség sem végezte el alapvető feladatát. Ahelyett, hogy szembesítette volna a társadalmat közelmúltjával, s mindent megtett volna a két egymás követő diktatúra okozta trauma enyhítéséért, újraindította a meddő és romboló népi-urbánus-vitát.

Semmiféle közösségi tudatot, így a nemzeti identitást sem lehet felülről oktrojálni. Identitásunk állandóan változik, de semmiképpen nem egydimenziós. A kultúra is épp attól élő, hogy vitatható és újrafogalmazható. „Vitathatatlan nemzettudat” nincs: ilyen alapon legjobb íróinkat ki lehetne tiltani a magyar irodalomból. Ady Endre például folyton szidta a magyarságot. Azt is írta: „Magyar leszek majd hogyha akarom”. Egy elavult, nacionalista nemzetpolitika újraélesztése rendkívül veszélyes: bezárkózáshoz, az európai értékek feladásához, végső soron önromboláshoz vezethet.