A szerző a magyarság történetéről kialakított hagyományos elképzeléseket ütköztette a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatásával, az írott források új eredményeivel és azokkal a történeti vizsgálódásokkal, amelyek a középkori eurázsiai steppe nomád népeivel foglalkoznak. A magyar nyelv a Volga és az Ob közötti régióban alakult ki a Kr. e. első évezred első felében, ugyanakkor a Volga-Káma-vidéken található keleti magyarokra csak a 10. század elejétől vannak adatok. A magyar nyelv kialakulása és a keleti magyarok megjelenése között minimum ezerötszáz éves az időbeli eltérés. A magyar nyelv török jövevényszavai alapján rekonstruálták a korai magyarság vándorlási útvonalát, a Volga-vidékről a Fekete-tenger északi partvidékére, elkerülve a Kazár Birodalmat. Újabban kazár nyelvi adatok vizsgálata nyomán biztosan állítható, hogy a török jövevényszavainkat a kazár nyelvből is átvehettük, így az egész vándorláselmélet újragondolása válik szükségessé. Bíborbanszületett Konstantin és a Dzsajháni-hagyomány alapkérdéseit is áttekinti a szerző. Végül egy tágabb perspektívából vizsgálja a honfoglalást és a kereszténység felvételét. Európa kialakulásának második fázisában a magyarságnak a Nyugathoz való csatlakozását nem a civilizációs fejlettségi szint, hanem sokkal inkább a geopolitika, a történeti hagyományok és a rövid távú politikai érdekek motiválták.