19. századi magyarországi építészetet és iparművészetet tárgyaló kötet után elkészült a korszak képzőművészetét ismertető könyvünk. A stílusirányzatok bemutatása mellett a kutatás a művészi képzésre, a kiállítási nyilvánosság megszerveződésére és eseményeire, a műgyűjtésre, az állami mecenatúrára, alkotó és közönség kapcsolati hálójára is kiterjed. A kötet vezérfonalát a művészet intézményivé válása, eszmei, történeti, kulturális környezete alkotja a reformkor kezdeti törekvéseitől a századvég autonóm mozgalmaiig. Az olvasó itt kap első ízben szintézist a szobrászat kiemelkedő teljesítményeiről, a kultúra fellegvárainak díszítőprogramjairól, illetve a populáris grafikáról és az esztétikai önállósodás útját járó fényképészetről úgy, mint a hazai látáskultúrát újszerűen formáló műfajokról a technika korában. A szerzők a magyar művészettörténet avatott művelői, akik témáikat a legújabb tudományos eredményekre támaszkodva összegzik. A kötet az MTA BTK Művészettörténeti Intézetében készülő azon sorozat része, amely a magyarországi művészet történetét mutatja be