2012 végén, majd ez év januárjában öt alkalommal ültünk mikrofon elé Markó Bélával. Olyan könyvet akartam írni, amelyből kiderül, milyen út vezetett oda, ahol most éppen van, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, aki lett – olyan költő, akit nem képes elnyomni, meghamisítani a politikus, és olyan politikus, akit élni hagy a költő, és lemondatja, amikor elég. A költő hallgat a politikusra? A politikus meghallja-e a költőt?

Nagyszülők, szülők – székely atyafiság.
Család. Amerikás magyarok.
Magyarság, erdélyiség, nacionalizmus, kirekesztés.
Trianon és nacionálkommunizmus.
Autonómia.
Igen, nem, szeret, nem szeret.

Hogyan lehet Romániában – intoleráns románok és türelmetlen magyarok között – magyarnak, székelynek és európainak maradni? Hogyan lehet egyszerre mindezt íróként, családapaként és egy kisebbségi sorsra ítélt nemzeti közösség vezetőjeként megélni? Hogyan lehet egyszerre vállalni és lemondani, történelmi vállalásokkal és lemondásokkal együtt élni?
Ha „a történelem” minden kérdésére nem is felel ez a könyv, a mindenkori válaszokhoz bizonyára közelebb vezeti az olvasót.