Több mint 40 éve annak, hogy a Liszt Ferenc téri Könyvklubban létrejött az első táncház, s az egykori szűk szakmai kezdeményezés ma tízezreket vonz világszerte. Bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék. Nemrég pedig mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

Az évforduló kapcsán végre megszületett a magyar népzene és világzene történetét feldolgozó, átfogó első olyan könyv, amely egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos „sztori”. Szerzője arra vállalkozik, hogy e közel 300 oldalas, fotóval gazdagon illusztrált, élményszerű visszaemlékezésekkel tarkított kötetben a társadalmi-kulturális-zenei gyökerek és háttér bemutatásával, az irányzatok ismertetésével, a kiemelkedő jelentőségű előadók pályafutásának és műveinek értékelésével elősegítse a magyar nép- és világzene szerepének, helyének, értékeinek megismerését. A Halmos–Sebő-duótól a Csík zenekarig, a Muzsikástól a Ghymesig, a szászcsávásiaktól Lajkó Félixig.



„Nem elegendő, ha csak a múzeumokban elraktározott parasztzenével foglalkozunk. Mert a lényeges az, hogy a parasztzenének szavakkal le sem írható benső karakterét vigyük át a műzenébe, hogy átömlesszük belé a paraszti muzsikálás levegőjét.”

Bartók Béla



„Ha Európa kíváncsi a múltjára, hozzánk kell fordulnia. A cselédek a maguk divatjamúltságával olyan műveltség darabjait őrizték meg, amely valamikor itt, a Kárpát-medencében egyetemesen mindenkié volt.”

Sebő Ferenc



„Egész életemben arra törekedtem, hogy érzékeltessem: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább jazzmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar.”

Dresch Mihály