Az MTA Kézirattárában, valamint a Csíksomlyói Ferences Könyvtárban őrzött, az 1615-1631 közötti időből való két kéziratos prédikációs gyűjteményt elemezve a szerző arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi ferencesek 17. századi prédikációiban kimutatható egy vonulat, melyben az átlagosnál nagyobb szerephez jutott az érzelmek felkeltése. A tanulmány első része általánosságban érinti a korabeli katolikus prédikáció jellemzőit, majd a második részben konkrétan elemzi a ferences prédikációs gyakorlatot. Kitér a ferences és jezsuita missziók történetére, az elnéptelenedésre és Csíksomlyó betelepülésére, végül pontos leírását adja a csíksomlyói kéziratoknak. A forrásokat, azok szabványos leírásával együtt, a függelék közli, a visszakeresést pedig névmutató könnyíti meg.