A Magyar Anjou Legendárium a középkori Magyarország egyik leggazdagabban díszített kódexe volt, mely mára négy ország hat gyűjteményébe szóródott szét. A jelenleg ismert 58 legendát hatodfélszáz képen bemutató luxuskézirat az ikonográfiai kutatás mindmáig kimerítetlen kincsesbányája. A monográfia a teljes kódex feldolgozását nyújtja három szinten; vizsgálja a szentek kiválasztásának szempontjait, az egyes legendák ikonográfiai sajátosságait, valamint a rendszeresen visszatérő képtípusok jellegzetességeit. Az eredeti kéziraton végzett kodikológiai megfigyelések segítségével új kísérletet tesz az eredeti állapot rekonstrukciójára, és fényt vet a kódex további sorsára.