"Amikor Mészáros István 2017 októberében angliai otthonában elhunyt, a budapesti Lukács Archívum és Könyvtár munkatársain kívül kevesen tudták, mennyire értékes levelezés maradt ránk, amit Mészáros tanárával, Lukács Györggyel, az ELTE professzorával folytatott 1952 és 1971 között. Úgy gondoljuk, érdemes a húsz esztendős levelezés néhány filozófiai kérdésfelvetését és azok tanulságait olvasóink elé tárni. Még akkor is érdemes, ha kísérletünk megközelítőleg sem léphet fel a teljesség igényével, s csupán adalékokkal járul hozzá az érintett problémák megoldásához. Lukács György és Mészáros István levelezése a "mester" és a "tanítvány" közötti húszéves együttműködés lenyomata. Feltárja, hogy a világszerte (el)ismert és olvasott magyar marxista filozófusok hogyan keresték az utat, együtt és külön-külön is, egy olyan filozófiai és etikai álláspont kimunkálásához, amely egyaránt túllép a polgári társadalmon - a kapitalizmus rendszerén- és a levelezésük idején még létezett államszocialista kísérleteken.
Mind a közreadott levelek, mind a bevezető tanulmány történész, illetve jogfilozófus szerzői e "harmadik lehetőség", tertium datur elvi, értelmezési lehetőségeit gazdagítják.
Levelezésük feltárása az Eszmélet szerkesztőségének is kötelessége, hiszen Mészárost az Eszmélet alapítójának tekintjük - abban az értelemben, hogy 1956-ban ilyen címen többen az ő
főszerkesztésével szándékoztak folyóiratot útjára indítani. Mint ismeretes, az "első" Eszmélet azután az emigrációban két számot élt meg."