„Kínai novellák” – olvasható Daravasi László könyvének alcímében. Az elbeszélések gyűjteménye Kínába vezet bennünket, a császárok korába; uralkodók felvirágzásának és szükségszerű pusztulásának vagyunk a tanúi – vagy mégsem.

Születésről és halálról, boldogságról és gyászról, hűségről és árulásról, igazságról és titokról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, a valóságról és a valóság folyamatos kicsúfolásáról olvasunk – vagy mégsem. Még a mindentudó Csin Akadémia sem ismerhet mindent, pedig a Csin Akadémiáról úgy hírlik, mindennel tisztában van és minden eszköz a rendelkezésére is áll, hogy képes legyen a megragadhatóról és a beláthatatlanról, a megtörténtről és a meg nem történtről egyaránt tudomást szerezni. Vagy mégsem?
A lojangi kutyavadász olvasója pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint a Csin Akadémia. Elmerülhet a könyv világában, megtalálhatja az elbeszélések fortélyait, követheti izgalmas fordulatait, élvezheti a történetek klasszikus teltségét és modern csonkaságát, vagyis mindenről tudomást szerezhet – ha nyitva tartja a könyvet, akkor ehhez minden eszköz a kezeügyében is van. Ám sohasem mehet biztosra, kivéve akkor, ha azt keresi, amihez ezeknek az írásoknak a szerzője a legjobban ért: a mesét.