Évtizedekkel a korábbi töredékes publikáció után Franz Kafka Milena Jesenskához írt levelei  először jelennek meg  teljes terjedelmükben magyarul.

A szövegek képei, álombeszámolói, gondolatai az elbeszélésekkel és regénytöredékekkel egyetlen,  roppant nyelvi erejű folyamot alkotnak.

Kötetünk Milena két írását is magában foglalja.

"Olyan ez, mintha lepillantanánk a pokolba, és a lent lévő felkiált és elmagyarázza az életét, és hogy hogyan rendezkedett ott be. Előbb ebben az üstben sül, majd a másikban, és aztán leül a sarokba, hogy kissé kigőzölögjön. (...)

Senki sem énekel olyan tisztán, mint azok, akik a legmélyebb pokolban laknak; amit az angyalok énekének vélünk, az az ő énekük."

A leveleket Eörsi István és Rácz Péter, a korábbi német kiadásokból kimaradt részeket és Milena Jesenská írásait Miklós Tamás fordította.