- Ah, nem is tudod, hogyan fest a legbensőm. De azért érdekel, ugye? - Ó, biztosan! És ha lehetne. szívesen közölnék is Veled mindent. De ez nem lehetséges, még akkor sem. ha nem lenne egyéb akadály, mint az, hogy a közléshez nincsen eszközünk. Az egyetlen birtokunk, a nyelv sem alkalmas rá, a lelket nem tudja lefesteni, csupán szétszaggatott töredékeket tud nekünk nyúltani. Így azután ha valaki előtt fel kell tárnom legbensőmet, mindig az iszonyathoz hasonló érzés fog el: nem azért. mert a bensőm fél a csupaszságtól, hanem mert az illetőnek nem tudok mindnt megmutatni, nem tudom, Es ezért tartanom kell tőle, hogy a töredékekből tévesen ítél meg. Mindazonáltal: a Te esetedben megkockáztatom e veszélyt, és amennyire csak tudom, töredékes gondolatokban közlöm Veled mindazt, ami az érdeklődésedre számíthat. Levél Ulrike von Kleistnek, 1801. február 5-én. A vaskos kötetben Kleist első levele 16 éves korából származik, utolsó pedig 34 éves korából röviddel öngyilkossága előttről.