A „Leselejtezettek” a magyarországi piacgazdasági átmenettel járó nagy átalakulás társadalom- és térszerkezeti hatásait és mindenekelőtt a tartós társadalmi kirekesztettségben élő cigány és nem cigány népesség kialakulását kívánja megragadni.

A rendszerváltást követő években Magyarország békebeli történelmének eddigi legsúlyosabb gazdasági válságán ment keresztül. Nemcsak a szegények száma és a szegénység mértéke növekedett meg számottevően, hanem a szegénység jellege is jelentősen átalakult. A szegénység megszűnt döntően egyenlőtlenségi mutatókkal leírható társadalmi kérdés lenni alapvetően integrációs problémává vált. Már nem egyszerűen alacsonyabb jövedelmet, rosszabb lakáskörülményeket, alacsonyabb életszínvonalat és hasonlókat jelent, hanem mindenekelőtt azt, hogy Magyarországon megjelent egy olyan, a társadalom többségétől élesen elkülönülő, tartósan leszakadó társadalmi csoport, amelynek a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén esélye sincs arra, hogy bekapcsolódjon a munkamegosztás újonnan kialakult rendszerébe, hogy „normális” munkája, jövedelme, lakása, társadalombiztosítása legyen, hogy gyerekeit megfelelően tudja iskoláztatni.
Ma már nyilvánvaló, hogy ez a probléma nem oldódik meg automatikusan a gazdasági fellendüléssel. A fellendülés ugyanis az igen magas arányban cigány származású, tartósan leszakadó réteget szinte meg sem érintette, ami még nyilvánvalóbbá teszi e réteg „feleslegességét” a kialakulófélben lévő új rendszer számára. ők azok, akiknél a társadalomból való „kiilleszkedés” folyamata még be sem fejeződött, de mára már minden anyagi és mentális tartalékaikat kimerítették.