Tóth Árpád és Juhász Gyula a Nyugat első nemzedékének költői. Egyéni hangú és fájdalmasan szép verseik ihlető élménye a vágyakozás a boldogságra, a szerelem beteljesülésére és a magány. A bánat költői, és ezt a bánatot lágy zenével, burjánzó formákkal, a századelőn új és divatos impresszionista-szimbolista stílus költői eszközeivel fejezték ki. A hangoskönyv kettejük költészetének emblematikus darabjait adja közre Hegedűs D. Géza tolmácsolásában.