Jelen kötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében működő Médiakultúra, vallás, nyilvánosság kutatócsoport szellemi közösségében formálódott. Olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket. A film mint médium a valóság egészének értelmezését kínálja – a vizuális kommunikáció olyan jelenségeket vizsgál, amelyek képként öltenek anyagiasult formát, válnak kézzelfoghatóvá. Mindeközben tudatában van annak is, hogy a leképeződés, a látható, a kézzel megfogható, a körüljárható kép mögött mindig gondolati, szellemi erőfeszítés áll, amely az egész ember szellemi tette – így válik a nézésből fokról fokra látás. Nincsen alkotott, leképezett kép elgondolt kép nélkül, nincs megvalósulás elgondolás, terv nélkül, még akkor sem, ha meg-megfáradva szeretnénk néha az alkotást pusztán ösztönös, értelmezhetetlen adottságként látni, szemlélni. A vizuális fenomének közül leginkább a mozgókép, szűkebb értelemben a film az a médium, amelyik a maga bonyolult előállítási, termékszerű, forgalmazási, ipari, esztétikai, főképpen szellemi-lelki vonatkozásrendszerével épít valóságot – váratlan, kihívó, megütköztető távlatokba vonja azokat, akik látják.