A középkori latin irodalomnak ezt a korszakát, amelyet a 12-13. századra, tehát az ún. "érett középkor" időszakára helyezhetünk - eszmei gazdagsága és magas művészi színvonala miatt - aranykornak, és ezen belül első felét 12. századi reneszánsznak is szokás nevezni. Arculatát azok a történelmi és kulturális események és változások alakították, amelyek mind az egyházi, mind a világi hatalmat súlyosan érintették. Az invesztitúraharc, a szentföldi konfliktusok, a lovagi életmód egyfelől, a társadalom feudális berendezkedése, illetve a tudós főknek az egyetemek irányába való áramlása másfelől egyes irodalmi műfajokat, mint a történetírás vagy a regény felvirágoztatott, távlatokat nyitva a szórakoztató, világiasabb alkotások felé, ugyanakkor a skolasztikus teológia keretei közé becsempészte az újra felfedezett görög filozófiának nemcsak tudományos vetületeit, hanem az emberiesség, az életszeretet motívumait is. A középkori irodalomtörténetünk lezárásául szánt utolsó kötetet tehát a keresztes háborúk koránál indítjuk, hosszasan elidőzünk a párizsi egyetem tanárainál, és a magyarországi legendairodalomra tett kitekintés után a Gesta Romanorum illetve a Carmina Burana a későbbi korszakok elbeszélő és lírai alkotásaira is óriási hatást gyakorló gyűjteményeivel zárjuk.

Adamik Tamás középkori latin irodalmat bemutató könyvsorozatának negyedik kötete egyben befejezés is. A sorozat első kötete 2014-ben (Latin irodalom a kora középkorban, 6-8. század), a második 2017-ben (Latin irodalom a Karoling-korban, 8-9. század), a harmadik pedig 2020-ban (Latin irodalom az átmeneti korban, 9-11. század) jelent meg. A befejező, 4. kötet a keresztény humanista eszméktől feszülő és vibráló érett középkor (12-13. század) irodalmáról fest valósághű képet, amennyiben gazdagon idéz az eredeti művekből, és bőséges magyarázatokkal segíti a közölt szemelvények eszmeiségének jobb megértését. Az egyes fejezeteket lezáró bibliográfia további elmélyedésre kínál lehetőséget a szóban forgó témában az érdeklődő olvasó számára.