Az elmúlt másfél évtizedben a könyvtárkultúra erősen átalakult: a hagyományozott mintáktól lényegesen eltérő épületeket emelnek vagy teljesen átépítik a meglévő belső tereket, a könyvtárak új szolgáltatásokat és programokat szerveznek. Néhány nyugati országban - különösen a 2008-as gazdasági válság után - jelentősen megnőtt a nyilvános könyvtárak iránti igény, minthogy gyakran ez az egyetlen olyan hely, ahol ingyen és szabadon lehet hozzáférni internetes szolgáltatáshoz, alapvető munkahelyi és társadalmi integrációt segítő képzésekhez.

A "digitális migráció", illetve az olvasási szokások átalakulása okozta kihívásokkal együtt e folyamatok a könyvtár fogalmának újraértékelését hozták magukkal. A könyvtár témája előtérbe került, "láthatóvá vált" az urbanisztikai, társadalmi, kulturális szakmai párbeszédben. A kortárs szellemi környezetben különösen fontossá vált az ókori könyvtárak történetének új szemléletű kutatása, az alábbi kérdésekkel a középpontban: Milyen összefüggésbe ágyazódik a könyvtár épülete, intézménye? Hogyan viszonyul a nyilvánosság egyéb tereihez, a városhoz, a tudás és rögzítés különféle formáihoz? Miért megyünk egyáltalán könyvtárba? Mit tár föl, mit rejt el a könyvtár? Milyen mitikus, történelmi minták éltetik? Hogyan vetődik Alexandria vagy Róma árnyéka a mai könyvtáralapításokra?

A klasszika-filológus, magyar-latin szakos középiskolai tanár és piarista szerzetes szerző kötete a történelem első "látható" könyvtárát mutatja be: a palatiumi Apollo-templom gyűjteményét. Az alexandriai intézményt övező mítosz fölvázolása után a kötet Cicero, Propertius, Horatius, Ovidius, Gellius és Galénos szövegeit elemezve igyekszik bemutatni a palatiumi könyvtár irodalmi, társadalmi, építészeti terét - a kortárs problémaérzékenységből kiindulva, illetve a klasszika-filológia és régészet legújabb eredményeit, fölfedezéseit is megszólaltatva.