Közelebbről az a körülmény, hogy azokon a hazai egyetemeken, ahol ma, a humaniorát csapkodó ellenszéllel dacolva, hallgatók egymást türelmesen váltó nemzedékei igyekeznek megismerkedni az ógörög nyelvvel és irodalommal, s ezen belül természetesen Kr. e. 7-6. század, az archaikus kor lírai költészetével, nincs vagy legalábbis elegendő példányszámban nincs olyan szövegkiadás, mely a két évszázad líráját, más szóval az elégia-, az iambos-, a mellos-, és a kardalköltészet termését – helyesebben annak ránk maradt törmelékeit – egy kötetben, a tudomány friss eredményeit hasznosítva tartalmazná, pedig a korszak tízegynéhány nagy lírikusa, ha tovább talán nem is, egy félév erejéig mindenképpen a kötelező olvasandó, kollokviumokon vagy szigorlatokon is számon kért auktorok közé tartoznak.