Foucault klasszikus munkájából tudjuk, hogy az „archeológia” kritikai, történeti nézőpontú diskurzus-elemzés. Könyvemben nem az alkotmány, a Fundamentális Textúra őseredetét vagy az alkotmányosságról szóló egzetlen nagy elbeszélést, és nem is az „alkotmány” szó lehetséges jelentéseit keresem, hanem azokat a jogi-politikai diskurzusokat, „morajlásokat” elemzem három aspektusból, amelyek a hatalom korlátozhatóságának kérdést vették körül.

A jogértelmezés- és jogrendszertan, a dialogikus érvelés, az alkotmánybíráskodás gondolata, a jog elvont értelemben vett „szelleme”, a használt metaforái (pl. az alkotmány egy „élő fa”) és egyáltalán, maga, a szó klasszikus értelmében vett jog és jogtudomány a hatalom korlátozására lett kitalálva.

A kötetet lezáró, terjedelmes esettanulmány egy közismert francia jogtudós ellen megfogalmazott vádból kiindulva teszi mérlegre a jogtudomány erkölcsi semlegessége mellett és ellen szóló érveket.