"Nagy élettapasztalatot tételez fel az, ha valaki ennyire felelősségteljesen és a múló divatoktól függetlenül dolgozik, hogy a művészet történelmileg megnövekedett igényeinek tegyen eleget. "Mai művészet annyi, mint mai élet. A kor problémáinak feldolgozása." - mondta Emilio Vedova, az olasz festészet "nagy öregje", akinek művészetfelfogása kétségtelen szellemi rokonságban áll Klimóéval. Ezért akár vezérmotívumnak is tekinthetjük az idézetet Klimó munkásságáról szólva, amelyet egyrészt az anyag és az alkotó gesztus között nap mint nap újra kezdett párbeszéd féktelen vágya jellemez, másrészt az, hogy a festés - kandinszkiji értelemben vett - "belső szükséglete" motiválja. Az egzisztenciális érzékenység révén válik a festészete olyan médiummá, amely az egyénnek a sokféle veszélytől fenyegetett világban élő ember helyzetével foglalkozó gondolatait fejezi ki képekben." (Alexander Tolnay)