Joggal számíthattunk-e arra, hogy napjainkra ismét a jogrendről
leváló büntetésvégrehajtási intézmények jönnek
létre? Sejthettük-e, hogy mára a munka világát meghatározó
szabályok nem a munkások érdekeit védik, hanem a
végletekig kizsákmányolnak? Készülhettünk-e arra, hogy
a határainkra érkező menekülteket és bevándorlókat nem
tekintjük embernek? Gondolhattuk-e, hogy mindezzel párhuzamosan
2019-re egy másik típusú kivételes állapot,
a klímaválsághelyzet bevezetéséért viszont egyenesen tüntetések
szerveződnek szerte a világon?
Beléptünk a kivételes állapot korszakába. A jogállam felfüggesztése
korántsem pusztán autoriter populista rendszerekben
fordulhat elő, a biopolitika és azon belül a kivételes
állapot politikája nem a demokrácia/totalitarizmus
mentén alakul, hanem a hatalom sajátossága - elsősorban
a modern hatalomé. A közeljövőben ezért korántsem hagyhatjuk
magunk mögött a kivételes állapotról és legkülönfélébb
megnyilvánulásairól szóló diskurzust, hiszen nincs
hová visszatérni a kivételes állapotok felfüggesztésével:
a "régi világ" - amelyet nevezhetünk liberális demokráciának,
jóléti kapitalizmusnak, posztvilágháborús világrendnek
- véget ért; a klíma- és ökológiai válság kellős közepén
sokkal inkább azzal kellene foglalkozni, hogy újraértékeljük
viszonyunkat a kivételes állapothoz.