Slavoj ®i¾ek szlovén filozófus a mai radikális baloldal emblematikus gondolkodója. Filozófiai munkásságának alapjait Marx, Freud, Althusser és mindenekelőtt Lacan művei képezik, ebből a szemszögből vizsgálódik, elemez és kalandozik a világszellem legkülönfélébb megnyilvánulásainak területén, a klasszikus és 20. századi német filozófiától (Kant, Schelling, Hegel, Heidegger), vagy Mozart és Wagner operáitól Franz Kafka Peréig, Alfred Hitchcock Psychójáig, a popkultúráig és a krimiig.

A napjainkban zajló menekültválság kiváló alkalmat nyújt ®i¾eknek ahhoz, hogy ideológia-kritikai éleslátását gyakorolja. Könyve nem a válság történelmi, politikai okairól és megoldásának pragmatikus lehetőségeiről szól, hanem arról a kettős zsarolásról, amelynek csapdájába a menekültválságot kísérő konfliktusokban résztvevő valamennyi fél beleesett. Az ideológiai csapdahelyzetnek két fő részvevője van. Egyfelől a baloldali liberálisok, akik fel vannak háborodva azon, hogy Európa eltűrte ezrek elvesztését a Földközi tenger hullámsírjában, és azt követelik, hogy az EU legyen végre szolidáris, nyissa tágra kapuit a menekülő milliók felé. Másfelől a migránsellenes populisták, akik életformájukat, kultúrájukat féltve a menekülési útvonalak, határok lezárását követelik. ®i¾ek szerint az egyik megoldás rosszabb, mint a másik.

A terrorista erőszak éppoly perverz, mint az állami erőszak, amellyel útját akarják állni a menekültáradatnak, egyik a másik tükörképe. De vajon lehetséges-e a rendszer egészének forradalmi megváltoztatása erőszak nélkül? Vajon hol van, mi és ki lesz ennek a forradalmi változásnak az ágense? ®i¾ek szerint a mai baloldalnak egyetlen válasza van, mégpedig a Hopi mondás: „Mi magunk vagyunk azok, akikre várunk.”