A Boris Vian-életműsorozat e hatodik – a szerző halálának ötvenedik évfordulója alkalmából összeállított – kötetében olvasható novellák többsége most először jelenik meg magyar nyelven. Az előző novellagyűjtemény, a Blues egy fekete macskáért kedvező fogadtatása után talán nem is kell ennél többet mondanunk ahhoz, hogy az olvasónak kedvet csináljunk ezen újabb válogatáshoz. Remélhetőleg nem szükséges bizonygatni, hogy azoknak, akik megvásárolják e kötetet, nem kell azzal fáradniuk, hogy helyet szorítsanak neki a könyvespolcukon, hiszen úgyis folyton kölcsönkérik majd tőlük – és az istennek sem akarják visszaadni! De ha mégis akadna néhány, még ezek után is tétovázó olvasó, az ő kedvükért álljon itt néhány szó az újabb Vian-novellákról:

A Venyigeszú és a planktonból már jól ismert Őrnagy egy 1927-es Renault és két utas alkotta gépesített alegység élén kísérletet tesz a délvidék meghódítására. Útjukat nyápic aktakukacok és kövér tyúkok tetemei szegélyezik. (A déli hadjárat)

Vajon mit mondanak az álmoskönyvek arról, ha valaki gyönyörű, szőke lányról álmodik, majd ébredéskor egy éti csigát talál a nagylábujján? Valószínűleg semmit. Nos, ezért hasznosabb az álmoskönyvek helyett Boris Viant olvasni, akitől megtudhatjuk, hogy ez az álom egy gyönyörű, vörös hajú lánnyal való találkozást ígér. (Meglepetés-parti Léobille-nál)

Mindenki ismeri a robotika Asimov-féle három alaptörvényét. Azt azonban kevesen tudják, hogy Boris Vian már egy évtizeddel Asimov előtt megfogalmazta a maga kibernetikai törvényeit, melyek közül a legfontosabb így szól: „A robot ne olvasson Géraldyt.” (Veszedelmes klasszikusok)

A Biblia szerint Káint az irigység és a féltékenység késztette arra, hogy megölje ártatlan fivérét, Ábelt. Most megismerhetjük a történet egy másik verzióját, melyet a katolikus egyház bizonyára nem habozik majd gyorsított eljárás keretében apokrifnak nyilvánítani. (A gyilkos)

Ha egy papnak nincsenek titkolt bűnei, ha nem celebrál fekete miséket, és nem vonzza sem a sátánizmus, sem az anarcho-mazochizmus, könnyen kiderülhet, hogy az illető egyházfi valójában nem i s létezik. (A fürdőző csuhás)