Mindannyian úton vagyunk - olyan úton, amelynek csak két biztos állomása van: a kezdete és a vége. Kié hosszabb, kié rövidebb; kié simább, kié rögösebb. Bejárhatjuk így is, úgy is: tétován botorkálva, katonásan menetelve vagy könnyed tánclépésben, futva-rohanva vagy ráérősen sétálva, bámészkodva vagy körül sem nézve, magányosan vagy másokhoz igazodva. Akkor is végigmegyünk rajta, ha - lábunkat megvetve - moccanni sem akarunk.
Fodor Ákos (1945-2015) mindezt már maga mögött hagyta - közkinccsé tette azonban "útinapló-bejegyzéseit". Ezekből válogattunk mostani, negyedik posztumusz kötetének összeállításakor, 1978-tól napjainkig.
A könyvben a szövegek sorrendje nem követi létrejöttük időbeli sorrendjét. Gondolati-érzelmi összefüggéseik mentén kerültek egymás mellé, gyakorta több évtizednyi távlatot áthidalva. Az, hogy ennek ellenére magától értődő módon rezonálnak és reagálnak egymásra - egyfajta vissza-visszatérő, önmagából építkező spirális pályán közelítve meg ugyanazokat az örök kérdéseket - jól körvonalazható képet ad a költő kezdettől fogva következetes és koherens alkotói attitűdjéről.
És persze róla is, aki - művein keresztül - inspiráló, izgalmas, szerethető útitársunk lehet.