Robert Wright történelmi, szociológiai és antropológiai megközelítésben mutatja be a vallások kialakulását és elemzi a hit folyamatos változását, fejlődését a törzsi társadalmaktól az információs korig, miközben napjaink több, vallással összefüggő alapkérdését is tárgyalja. Az egyik provokatív felvetése: összeegyeztethető-e a materialista és a vallásos világnézet. A szerző a vallások eredetét és fejlődését konkrét, történelmi és életszervezési tényekre való hivatkozással magyarázza, ugyanakkor lenyűgöző módon érvel amellett, hogy ez a fajta materialista megközelítés egyáltalán nem zárja ki a vallásos világnézet érvényességét. Sőt valójában megerősíti azt. Wright szerint a vallásos útkeresés egyáltalán nem értelmetlen és a modern tudományos világképet elfogadva is lehet hinni valamiben, amelyet joggal nevezhetünk isteninek. A másik, napjainkat különösen foglalkoztató kérdés a civilizációk harca, a zsidó-keresztény nyugat és az iszlám világ közötti feszültség. A szerző elsősorban arra keresi a választ, hogyan tudnának a világ ábrahámi vallásai békében élni egymás mellett. Kihangsúlyozza: kölcsönös tolerancia nélkül ma mindannyian bajban vagyunk, ezért olyan istenre lenne szükségünk, akinek könyörülete átfogja a globális világot. Hasonlóan izgalmas kérdés a tudomány és vallás sokat vitatott harca. Wright amellett érvel, hogy a történelem során számos, a vallást megrendítő felfedezés született, de a vallásos nézet mindig túlélte az összecsapást. A nézetek ugyan megváltoztak, de maga a vallás soha nem kérdőjeleződött meg. A tudomány is állandóan felülvizsgálja, sőt elveti a régi elméleteket, de ettől még senki nem gondolja azt, hogy kétségbe vonja magát a tudományt. A szerző szerint éppen ez a folyamatos kiigazítás viszi közelebb a tudományt az igazsághoz és úgy véli: ugyanez a helyzet a vallással is.