A tízkötetesre tervezett Kierkegaard-kiadás ötödik kötete a szerzőnek a Vagy-vagy és a Stádiumok mellett talán legismertebb, legtöbbet idézett írásait tartalmazza: az 1843-ban kiadott Az ismétlést és Félelem és reszketést, továbbá az 1844-ben megjelent Filozófiai morzsákat, A szorongás fogalmát és az Előszót. Kierkegaard szokása szerint ezeket az írásokat is szerzői alteregói: Constantin Constantius, Johannes de Silentio, Johannes Climacus, Vigilius Haufniensis ill. Nicolaus Notabene jegyzik.

Előszót írni olyan, mint megélesíteni a kaszát, felhangolni a gitárt, olyan, mint egy gyerekkel beszélni, mint az ablakon át kiköpni. Előszót írni éppen olyan, mint tréfából becsöngetni egy férfi ajtaján, mint elmenni egy fiatal lány ablaka előtt és a macskakövet bámulni, éppen olyan, mint bottal a levegőbe suhintani a szél után, mint meglengetni kalapunkat, bár senkit sem akarunk köszönteni. Előszót írni olyan, mint megérkezni, a meghitt szobában álldogálni, köszönteni a vágy hőn áhított tárgyát, karosszékben ülni és pipát tömni, rágyújtani s ki sem fogyni a szóból. Előszót írni olyan,mint felfedezni a szerelem jeleit magunkon.