Ebben a kötetben mely egy többéves közös kutatómunka eredményeit rögzíti a Németh G. Béla által név nélküli korszaknak titulált századfordulós-századelős irodalomtörténeti képződményt véltük szükségesnek nevesíteni, mégpedig nemcsak az egyneműsítésre törekvő hagyományvonalak felrajzolásával, hanem a széttartó, külön utakra mutató irodalmi jelenségek középpontba állításával is. Főként olyan szövegelemző és problémafölvető dolgozatok válogatott gyűjteménye lett ezért e tanulmánykötet, melyek szerzőit nem egyszerűen a(z irodalomtörténeti) hiány betöltésének igénye, de a korszakolás és a kanonizáció kérdéseinek felvetése is vezette. A modernség kezdeteit firtató és az avantgárd egyes sajátosságait megcélzó írások közös vonása, hogy az irodalomtörténeti periodizáció (újjá)alakítása során azokra az alkotókra és szövegekre összpontosítanak, amelyek vagy nem tartoztak a központi kánonhoz, vagy esetleges gyakori emlegetésük filológiai megalapozás és körültekintő értelmezés híján esett meg.?