„Nincs ugyanis az emberiség egész történelmében még egy olyan közösség, amelyet ilyen kitartással hajszoltak volna végig a földkerekségen; amely kétezer évvel túlélte volna nemzeti pusztulását, s amely autodafék és gázkamrák közepette soha ne szűnt volna meg imádkozni a megfelelő évszakban azért, hogy termékenyítő eső hulljon egy olyan országban, amelyet soha nem látott, s e csillagászati hosszúságú idő alatt a természetfelettibe vetett törhetetlen hittel évről évre arra emelte volna a poharát, hogy jövőre már Jeruzsálemben ünnepel…”
(Részlet a kötetből)

„A vad nacionalizmusok korában az egyetlen, ellenségei által meghatározott közösség a zsidóság volt – pusztulásuk és töredékes megmenekülésük története a huszadik századnak csakugyan uralkodó narratívájává növekedett. Koestler e század földrengéseinek tanúja és aktív alakítója, a nemzetek fölötti Európa egyik lázadó szelleme elodázhatatlan dilemmaként mutatta fel a zsidóság nemzetté válásának és a diaszpóra új helyzetének drámáját.”
(Ungvári Tamás utószavából)